Két atomi óra összehasonlításával egy különleges kísérletbe vágnak bele, hogy saját kezűleg ellenőrizzék az általános relativitáselmélet idődilatációra vonatkozó jóslatát. Mielőtt továbblépnének, ellenőrizni kell, hogy az eBay-ről szerzett öreg órák precízen és stabilan működnek-e egymás mellett, nyugalmi állapotban. Az órák javítása és az összetett mérési elrendezés izgalmas kihívásokat tartogat, például a szinkronizációt, a referenciajelek generálását, és a pontos időintervallum méréséhez szükséges trükköket.
Az általános relativitás híres, 1971-es Hafele–Keating kísérletét veszik alapul, ahol hasonló típusú atomi órákat repítettek körbe a Föld körül, hogy kimutassák az idődilatációt. A mostani próbálkozásban az órák stabilitásának határait feszegetik, miközben vintage HP műszerek sorát állítják csatasorba: időosztókat, mérőműszereket, chart recordert, sőt egy régi HP 9816 számítógépet is integrálnak a rendszerbe.
Kiderül, hogy a precízen beállított mágneses terek (C-Field), a Zeeman-effektus és az órák hangolása létfontosságú ahhoz, hogy mérni tudják a nanomásodperces eltéréseket. A mérések során meglepő irányba mozdulnak el az adatok: drift, váratlan ugrások és bizonytalan eredmények jelentkeznek. Felmerül a kérdés, vajon mi okozza a hibákat, és hogy a régi, javított órák megbízhatóak-e ilyen precíz kísérlethez.
A videó színes szereplői, a régi műszaki berendezések és a történelmi utalások révén élvezetes betekintést kapunk a metrológiai mérés logisztikájába és buktatóiba. Az epizód végére több izgalmas kérdés is nyitva marad: sikerülhet-e stabilan tartani az órák közti eltérést, meg tudják-e valójában ismételni az idődilatációval kapcsolatos eredményeket, és mi lesz a következő lépés az atomóra-javítás kalandjában?
