A Dropbox 2008-as bemutatkozása igazi forradalmat hozott a fájlmegosztás és -szinkronizálás világába. Egy egyszerű ötletből, egy asztali mappából, amely minden eszközön automatikusan szinkronizálja a fájlokat, rövid időn belül hatalmas, világméretű termék lett. A kezdeti siker elképesztő felhasználószám-növekedést hozott, amit egy jól eltalált ajánlóprogram is segített.
A siker azonban hamar felkeltette a Szilícium-völgyi óriások figyelmét. A legnagyobb kérdés az volt, hogy mennyire tartható fenn egy egydimenziós termék előnye, ha olyan gigászok, mint az Apple, a Google és a Microsoft, tulajdonképpen el is tudják másolni az ötletet, beépítve saját ökoszisztémájukba és olcsóbban kínálva azt.
Az iparági nyomás mellett a Dropboxnak egy súlyos adatvédelmi incidenssel és a felhasználók növekvő bizalmatlanságával kellett szembenéznie, miközben a vállalat identitásválsággal küzdött: újabb és újabb, kevéssé sikeres termékekbe kezdett bele, amelyeket később leállított.
A történetben kiemelt szerepet kap az is, hogy miként reagálnak a független startupok a nagyvállalati versenytársak masszív támadására, mennyire kulcsfontosságú a fókusz és az egyedi előnyök megtartása, illetve hogyan változik meg egy termék megítélése a közvélemény és a piac szemében egyetlen rossz döntés vagy egy kihagyott lehetőség nyomán.
Vajon mennyire lehet egy önálló szolgáltatás hosszú távon is piacképes, ha semmilyen tartós technikai előnyt vagy ökoszisztéma-kötöttséget nem tud felmutatni? Hogyan kellett volna dönteni az első milliárdos ajánlatnál? És mi történik azzal a cégkultúrával, amely éveken át a növekedés bűvöletében élt, majd hirtelen minden oldalról szorongatni kezdik?
