Az ukrajnai dróntámadások Oroszország ellen új megvilágításba helyezik a modern hadviselést, és kérdéseket vetnek fel arról, milyen változásokat hoznak a harctéri technológiák. Elemzők szerint ezek a műveletek nemcsak a határok átjárhatóságát, hanem a stratégiai távolság fogalmát is újradefiniálják, hiszen a támadások több ezer kilométeres távolságból is kivitelezhetők voltak.
Tapasztalt katonai vezetők és technológiai szakemberek hangsúlyozzák: miközben még mindig jelen van a klasszikus harcászat, például lövészárkok, nehéztüzérség vagy tankok, addig a legmodernebb dróntechnológiák már forradalmasítják az ütközeteket. A szakértők a költségek súlyos aszimmetriájára is rámutatnak, hiszen igen olcsó drónok semmisítenek meg százmillió dolláros haditechnikai eszközöket.
Felmerül a kérdés: vajon mennyire lehet frissíteni a régi haditechnikai rendszereket, mint például a harckocsikat vagy vadászgépeket, amikor már a technológiai fejlődés üteme is jelentősen eltér a katonai és polgári szektor között? Ehhez kapcsolódóan országok, mint Kína, jelentős előnyt kovácsolnak elektronikagyártási képességeikből, és egyre fejlettebb MI-alapú haditechnikát fejlesztenek.
A beszélgetésekben szóba kerülnek a döntéshozói felelősségek is: hogyan alakítsa át a védelmi költségvetéseket egy ország, hogy ne a múlt örökségeit, hanem a jövő innovációit helyezze előtérbe? Ez különösen égetővé válik a jelenlegi költségvetési arányok és átcsoportosítási lehetőségek fényében. Továbbá az is témává válik, hogy vezető szuperhatalmak, mint az Egyesült Államok, képesek-e lépést tartani a változó hadászati környezettel.
