1977. április 4-én, az alabamai Huntsville repülőterén egy Southern Airways DC9-es készül az indulásra, miközben a térséghez súlyos viharok közelednek. A legénység a sietséggel és a szűk menetrenddel küzd, a szükséges előkészületeket egy mindössze tízperces forduló alatt próbálják elvégezni, miközben a pihenőidejük már a végéhez közelít.
A repülés során a csapatnak szembe kell néznie egy gyorsan romló időjárási helyzettel, amelyről csak hiányos, elavult információk állnak rendelkezésre. A kor technológiájának korlátai – például a kezdetleges fekete-fehér időjárási radar – miatt a pilótáknak nehézséget okoz a veszélyes viharcellák pontos beazonosítása.
A viharban való navigálás komoly döntések elé állítja a pilótákat. A hajtóművek működésére is nagy nyomás nehezedik a hirtelen fellépő heves esőzés és jég miatt: a videó részletesen bemutatja, mi történik, amikor nagy mennyiségű víz és jég kerül a sugárhajtóművekbe, és hogyan vezethet mindez motorleálláshoz.
A kritikus helyzetben – amikor mindkét hajtómű leáll – a pilótáknak perceik maradnak egy vészleszállás kivitelezésére, miközben nem áll rendelkezésre megfelelő repülőtér a közelben. A videó felveti a kérdést, milyen döntésekkel próbálják minimalizálni a veszteségeket ebben a reménytelennek tűnő helyzetben, és hogy mennyire lehet veszélyes egy országúton való kényszerleszállás.
A történet közben bemutatásra kerülnek a korabeli eljárások, kommunikációs nehézségek, valamint a személyzet emberfeletti helytállása egy rendkívüli légikatasztrófa árnyékában. A kérdés, hogy hogyan került egy utasszállító ilyen végzetes időjárási csapdába, a videó végig izgalomban tartja a nézőt.
