A technológia fejlődésével ma már a kamerák nemcsak passzívan rögzítik a pillanatokat, hanem aktívan követnek is. Ebben a kísérletben a szerző azt vizsgálja meg, hogy a legújabb drónkövető rendszerek mennyire „kitartóak”, vagyis milyen nehéz elmenekülni előlük, amikor a célpont mozgásba lendül.
Elsőként a Sky Rover S1 drónnal kezdi a próbát, amely automatikus alanykövetést kínál. Sétával, majd futással próbálja meg „lerázni” a drónt, de a készülék továbbra is stabilan követi őt, miközben részletes, 4K minőségű videó- és nagy felbontású fotófelvételeket készít.
A sebesség növelésével, például bringával haladva, is ugyanaz a jelenség tapasztalható: a drón továbbra is sikeresen tartja a tempót, még összetettebb akadályok esetén is, köszönhetően az előre néző akadályelkerülő rendszernek.
A teszt következő szakaszában egy fejlettebb modellel, a Skyrover X1-gyel halad tovább, ahol már 360°-os akadályelkerülő rendszer segít a még bonyolultabb környezetekben navigálni, például szűk ösvényeken vagy fák között. Ezzel a drónnal még városi éjszakában is lehet felvételeket készíteni, hála a fejlett éjszakai módnak.
Felmerül az a kérdés, hogy a modern drónos követés mekkora szabadságot ad a tartalomkészítőknek, amikor egyedül, kameraoperátor nélkül is profi minőségű anyagokat tudnak rögzíteni, akár spontán hobbitevékenységek, mint gokartozás közben is. Hogyan befolyásolja ez a felvételkészítés élményét? És vajon teljesen kiszorítja-e az emberi kamerakezelőt a technológia?
