A történet nosztalgikus visszatekintés a személyi számítógépek korszakának kezdetére, különös tekintettel a DOS-játékokra. A szereplők gyermeki kíváncsisága és felfedezési vágya elevenedik meg, ahogy ámulattal szemlélik egy irodaház ablakában álló régi számítógépet, vagy egy régi számítógépes könyv lapozgatása közben álmodoznak saját PC-ről és videojáték-fejlesztésről.
Egy gyermekkori emlék indítja útjára azt a máig tartó szenvedélyt, amely az összes több ezer DOS-játék digitális gyűjtésében, rendszerezésében és egyetlen hordozható meghajtón való futtathatóságában csúcsosodik ki. A gyűjtőt sarkalló motivációk, valamint az ezzel járó technikai kihívások és dilemmák is előkerülnek: mennyire bízhatunk abban, hogy az interneten mindig elérhetők maradnak örök kedvenceink? Mi motiválhat valakit arra, hogy teljes régi játékgyűjteményt építsen?
Technológiai oldalról két fő eszköz, illetve szoftverkörnyezet kerül részletes bemutatásra: az Exodoss nevű, 7 666 DOS-játékot tömörítő, előre konfigurált kollekció, valamint a Retrobat, ami egy régi számítógép érzetét kölcsönzi a modern hardveren futó játékoknak. Felmerülnek műszaki szempontok is, például a megfelelő meghajtó kiválasztása, a személyre szabhatóság, az adathordozók fajtái, illetve az emuláció életminőségi előnyei.
Mindezek mellett központi téma a nosztalgia: a gyűjtemény nemcsak játszható játékokról szól, hanem a gyermekkorban átélt hiányról, vágyakozásról, és a beteljesült álom érzéséről. Érdekes kérdések is felvetődnek: lehet-e tökéletesen rekonstruálni a múlt gamer élményeit? Mitől lesz autentikus vagy teljes egy nosztalgikus gyűjtemény? Hol húzódik a határ az adatgyűjtögetés és a személyes élmények megélése között?
