Az új Doom: The Dark Ages játék komoly kihívás elé állítja magát, hiszen a Doom 2016 és a Doom Eternal nagy hatású előzményei után nehéz újdonságot nyújtani a rajongóknak. A készítők most egy előzménytörténetet hoznak, amely a Slayer felemelkedését és a démonokkal folytatott háború előzményeit mutatja be, különleges, középkori hangulattal kiegészítve.
Látványos, sötét tónusú pályákon barangolhatunk, ahol fémes sárkányokon és óriási gépeken – például Atland mecheken – keresztül vezet az utunk. A pályatervezés sokszor meghökkentően brutális vizuális élményt kínál, azonban néhány helyszín kevésbé emlékezetes vagy kusza elrendezésű.
A játékmenet jelentősen átalakul: a hangsúly a közelharcra és a védekezésre kerül, ahol pajzzsal való parry, láncfűrész-pajzs, és új közelharci fegyverek várnak felfedezésre. Ez a változás azonban vegyes fogadtatásra találhat, különösen azok számára, akik a korábbi részek pörgős, akrobatikus harcát élvezték.
Újításként megjelennek látványos járműves szakaszok és bullet hell-jellegű elemek, azonban ezek időnként kevésbé élvezetesek, mint maga a klasszikus lövöldözés. A történet sötétebb és komorabb irányba mozdul, miközben a Slayer karaktere is visszafogottabbá válik, háttérbe szorítva a humoros, ikonikus karakterjegyeket.
Felmerül a kérdés: sikerül-e a sorozatnak új lendületet adni a Dark Ages változtatásaival, vagy épp ezek gátolják meg, hogy a Doom ismét maradandó élmény legyen a játékosok számára?
