Egy sötét, démonokkal teli középkori világban járunk, ahol a Doom Slayer újra harcba száll. Ez az előzményjáték, a DOOM: The Dark Ages, szokatlan játékmeneti lehetőségekkel és rejtett mechanikákkal lepi meg a játékosokat.
Eláruljuk, hogyan bonthatjuk le egymás után a démonokat úgy, hogy akár mindkét karjukat lecsapjuk, sajátosan tehetetlenné téve őket. Kiderül az is, hogy a klasszikus piros hordókra mennyire máshogy reagálnak az ellenségek – sosem robbantják fel őket, így új taktikai lehetőségeket kapunk.
A lassított mozgás többféleképpen elérhető, például fegyverfejlesztésekkel vagy a pajzs dobásával is, tehát akár látványos akciók közben is könnyedén élhetünk ezzel a funkcióval. Meglepő, mennyire alacsonyról is előidézhetjük a földre csapást, amivel a körülvevő szörnyeket is könnyedén megsemmisíthetjük.
Bár úgy tűnhet, hogy a régi dicsőség-végrehajtások eltűntek, kis trükkel mégis felbukkan néhány, ha például felfegyverzett pajzzsal közelharcot indítunk. Szó esik arról is, hogy különlegesen gyors vagy lassú üzemmódba válthatjuk a játékot, akár 150%-os tempóra kapcsolva.
Rejtett humorforrásként feltűnik egy köpenyes csontváz, sőt, igazi fejlesztői „húsvéti tojásokat” is találhatunk, például Hugo Martin, a játék rendezője saját arcképét egy körözési plakáton. Kiemelkedően rombolható környezet, a klasszikus Doom-portré visszahozása, és még számos apró meglepetés várja a felfedezőket ebben a kiemelkedően sokrétű FPS-ben.
