A videó visszarepít bennünket a 2000-es évek elejének középiskolai matektermeibe, ahol a Texas Instruments grafikus számológépek, például a TI-83 Plus, a legtöbb diák számára inkább unalmas számolási segédeszközök voltak, mint szórakoztató eszközök.
A szerző felfedezi, milyen elképesztő erőfeszítések és kreativitás szükséges ahhoz, hogy egy klasszikus videojátékot, a Doomot több különböző, kifejezetten ezekre a kalkulátorokra írt homebrew változatban is elindítson. Megpróbál többféle telepítési módot alkalmazni – köztük régi Windows gépen keresztüli átvitel és USB-kábel használatát –, hogy működésre bírja a különböző Doom-változatokat.
Az epizód végigvezet a „Doom” különféle verzióin: vannak köztük alapvetően csak látványt nyújtó, működésképtelen próbálkozások, de talál olyan, 3D-s játékmenetet imitáló programokat is, amelyek meglepően komplexen animálnak, több fegyvert és mentési funkciót biztosítanak – mindezt egy számológép korlátozott képességeivel.
Miközben a szerző minden verziót kipróbál, humorral kommentálja az irányítás sajátosságait, grafikus megvalósításokat, és azokat a kompromisszumokat, amelyeket a fejlesztőknek meg kellett kötniük. Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy legendás lövöldözős játékot élvezhetően átültetni egy oktatási eszközre, és mi motiválja a fejlesztőket egy ilyen kihívásban?
A bemutatott programok emléket állítanak annak, hogy egy egyszerű számológép is lehet kreativitás és játékosság forrása – néha többet adva a diákoknak, mint a hagyományos tananyag.
