A klasszikus Doom műfaji besorolását vizsgálja az anyag, felvetve, hogy megjelenésekor még nem létezett az „FPS” (First Person Shooter, azaz belső nézetű lövöldözős játék) kifejezés, amit ma mindenki magától értetődőnek gondol.
Meglepő kérdéseket vet fel: vajon hogyan reklámozták és írták le eredetileg a Doom-ot? Milyen más elnevezéseket használt a sajtó, és miért bizonyult annyira nehéznek a pontos műfaji kategorizálás? A témát körüljárva bemutatja, hogy hosszú ideig a játékot saját nevével fémjelzett klónok (Doom-klónok) sokasága követte, egészen addig, amíg az FPS műfaji terminológia végleg el nem terjedt.
Részletesen elemzi a Doom kapcsolatait korábbi, például RPG-ként számontartott vagy akciójáték-gyökerekkel rendelkező játékokkal is. Érdekes példákon keresztül mutatja be, hogyan fonódtak össze az akció, a szerepjáték, illetve a technológiai előrelépések útjai az évtized elején.
Felveti azt a kérdést is, hogy mi történt volna, ha a Doom nem arat ilyen nagy sikert, illetve hogyan határoznánk meg a műfaját más kontextusban. A beszámoló végig azt vizsgálja, hogy egyes játékmechanikák, nézőpontok és fejlesztések hogyan formálták a műfajok közötti határokat.
