Mennyi idő telik el két új Doom-játék megjelenése között? Manapság egy fél évtized sem tűnik túl hosszúnak egy nagy franchise esetében, de a Doom: The Dark Ages megjelenésekor a várakozás érzékelhetően nagy változást hozott.
Első pillantásra feltűnik, mennyire eltér a hagyományos Doom-hangulattól: középkori fantasy világ, elhagyott városok és ódon kastélyok, pokoli hordák támadásai földi és marsi helyszínek nélkül. Ezúttal a fókusz kizárólag az egyjátékos kampányon van, a megszokott multiplayer vagy gyakorló módok helyett.
A játék komoly újdonságokat vezet be a harcrendszer terén is. A parry- és pajzsmechanika, valamint a közelharcra épülő rendszer gyökeresen átalakítja a megszokott pörgős lövöldözős játékmenetet. Az új fegyvereket, frissített pályákat és különleges helyszíneket érdekes kihívásként mutatja be a videó, miközben felvetődnek kérdések arról, mennyire marad „Doom” egy játék az erős változtatások után.
Megjelennek óriás mechek, sőt, egy teljes sárkánylovaglás élmény is része a kampánynak. Eközben a zene is más forrásból származik, így felmerül a kérdés, mennyire adja vissza az atmoszférát az új zenei aláfestés. A bemutató felhívja a figyelmet arra, hogy a hagyományos kilencvenes évekbeli Doom-élmény milyen mértékben tűnik el az új irányvonalban, miközben változatos fantasy és lovecrafti ihletésű pályákat fedezhetünk fel.
Végül a teszt mélyebben is elgondolkodik azon, hol vannak a Doom-játékok határai, el lehet-e szakadni teljesen a megszokott környezettől, és milyen érzés egy ismerős sorozatot teljesen újszerű szemszögből játszani.
