A Donkey Kong Bonanza című játék betekintést nyújt abba, miként képes a Nintendo a jól ismert franchise-t egészen új, meglepő irányokba terelni. A játékban különös hangsúlyt kap a szinte korlátlan környezetrombolás, amely alapjaiban változtatja meg a 3D platformerek megszokott szabályait és pályatervezését.
Az események középpontjában Donkey Kong és a fiatal Pauline kettőse áll, akik egy földalatti világon keresztül haladva különféle kihívásokkal szembesülnek. A begyűjthető tárgyak, fejtörők és a képességfa mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játékmenet folyamatosan megújuló élményt nyújtson, miközben a klasszikus platformjáték-elemeket erőteljesen keverik egyedi mechanikákkal.
Az együttműködésen alapuló kooperatív mód különleges szerepet tölt be, ugyanis Pauline karaktere új típusú lehetőségeket kínál a játékosok számára. Ez a megközelítés főként gyerekek számára teszi élvezetesebbé és hozzáférhetőbbé a játékot. Felmerül a kérdés, hogy mennyire fogja ugyanezt értékelni az idősebb közönség.
Nem csak a tartalom, hanem a technikai oldal is figyelmet érdemel: a dinamikus pályarombolás olykor teljesítményproblémákat idéz elő, főleg nagyobb területeken, emellett a kamera is nehezen tartja a lépést a viharos játékmenettel. Mindezek a tényezők együtt hozzák létre azt a kaotikus, energikus hangulatot, ami miatt a Donkey Kong Bonanza kilóg a hagyományos Nintendo címek sorából.
Az átütő újdonság, a szokatlan karakterpárosítás és az átgondolt, de vadon kreatív játékmenet révén olyan kérdéseket vet fel a játék, mint például: meddig lehet elmenni a pályák szétrombolhatóságában anélkül, hogy elveszne a klasszikus platformer érzés? Miként befolyásolja mindezt a kamera és a technikai teljesítmény? Vajon mennyire sikerül a Nintendónak egyszerre a hagyományos rajongókat és az új játékosokat is megszólítani?
