Hogyan lehet egy számítógépes szimulációval megközelíteni a pszichedelikus élmények belső világát? A videóban egy új típusú GPU-alapú szoftvereszköz bemutatása történik, amely az emberi agy DMT hatása alatt tapasztalt fenomenológiáját próbálja modellezni — mintegy a „pszichedelikus élmények Photoshopjaként”. Felmerül a kérdés, hogy milyen alapvető számítási építőkövekre van szükség ahhoz, hogy közelítsünk a DMT által kiváltott érzékelési hullámok dinamikájához.
Az elkészült modell a csatolt oszcillátorok elméletére épül, ahol az egyes „oszcillátorok” (pontok vagy pixelek) folyamatosan kölcsönhatásba lépnek egymással az elképzelt térben, hasonlóan az idegi aktivitáshoz vagy a szinesztéziaszerű jelenségekhez. Kifejtésre kerül, hogyan befolyásolja az egyes elemek közötti távolság és a kapcsolódási vágy a rendszerek viselkedését — legyen szó fázisharmonizációról vagy szétválásról, különböző dimenziókban.
Izgalmas párhuzamok jelennek meg a részecskefizika és a tudat fenomenológiája között, valamint annak vizsgálata, hogyan tükrözi vissza a DMT vagy az 5-MeO-DMT által előidézett mentális állapot a természet mély szimmetriáit, a hullámokban és azok kioltásában. Nyitott kérdés marad: vajon a tudat belső szerkezete közelíti-e valójában a valóság alapvető törvényeit, és matematikai mintái megfeleltethetők-e fizikai törvényeknek?
A program készítői közösen keresik azokat a számítógépes konfigurációkat és vizuális effekteket, amelyek leírhatják a pszichedelikus élmények vizuális, tapintási és valóságérzékelési összefonódásait. Felvetődnek filozófiai kérdések is a semmisség, az ellentétpárok és az élmény szerkezete kapcsán.
