Az Nvidia DLSS technológiájának látványos fejlődése sokakat lenyűgöz, de a háttérben komolyabb problémák is kirajzolódnak. Az alkotó különféle extrém példákon keresztül mutatja be, hogy mennyire hatékonyan képes a DLSS alacsony felbontásból akár 4K-ig feljavítani a képet, még akkor is, ha az eredeti render szinte felismerhetetlenül rossz minőségű.
Az új DLSS 4.5 mellett azt is bemutatják, hogy a hardvergyártók, például az Nvidia, hogyan tudják a mesterséges intelligencia alapú képfelskálázásban rejlő lehetőségeket úgy kihasználni, hogy látványos teljesítménynövekedést kommunikáljanak – mögöttes hardveres fejlesztések nélkül. Felmerül a kérdés: mekkora szerepet kap a szoftver a modern GPU-k értékajánlatában, miközben a valódi hardveres fejlődés egyre lassabbá és drágábbá válik.
Kitérnek arra is, hogy a játékfejlesztők mennyire támaszkodnak a DLSS-re ahelyett, hogy jobban optimalizálnák a játékokat, illetve hogy a piaci verseny és a fogyasztói tudatosság hogyan formálhatja a grafikai piac jövőjét. A témák között szerepet kapnak az új hardveres eljárások és a sugárkövetés (ray tracing) szerepe, valamint az is, hogy milyen veszélyei lehetnek annak, ha a szoftveres trükkök egyre inkább átveszik a hardverfejlesztés helyét.
