Mi áll egy csendes, ám annál súlyosabb társadalmi válság hátterében, amely ma Indiában a nőket érinti? A felszín alatt az anémia, vagyis a vashiányos vérszegénység problémája máig szinte észrevétlenül tartja fogva a reproduktív korú nők felét.
Meglepő módon évtizedek óta különféle egészségügyi programok, kampányok és kormányzati kezdeményezések próbálnak úrrá lenni ezen a kihíváson – ám a helyzet alig változik. Miért? A hagyományos nemi szerepek, a táplálkozási szokások, valamint az egészségügyi szolgáltatások nehéz hozzáférhetősége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a családokon belül a nők sokszor a legkevesebbet, legrosszabb minőségű ételt kapják.
Innovatív példák segítik a folyamat megértését: egy újfajta bindi, amely viselése közben vasat juttat a szervezetbe, vagy egy vasból készült szerencsehozó halacska, amely főzés közben dúsítja az ételt – mind arra utalnak, hogy a hatékony beavatkozások a helyi szokások figyelembevételével lehetnek igazán sikeresek.
További réteget ad a kérdéshez a bioüzemanyaggal való főzés problémája is, hiszen az egészségügy mellett a gazdasági helyzet és a hozzáférhetőség is szerepet játszik abban, mivel, hogyan főznek a nők. Az úttörő kenyai megoldások és az indiai cukornádhulladék újragondolása új lehetőségeket villantanak fel arra, hogyan válhat a dizájn a társadalmi változás eszközévé.
