A diszlexia egy összetett neurológiai állapot, amely főként az olvasást, írást és a nyelvi feldolgozást érinti. Sokan félreértik, és csak helyesírási hibákkal vagy szavak összemosódásával azonosítják, pedig sokkal összetettebb jelenségről van szó.
Nem mindenki tapasztalja meg ugyanazokat a tüneteket, hiszen a diszlexia egyénenként eltérően jelenik meg. Előfordulhat, hogy valaki egyik nap kitűnően teljesít egy feladatban, másnap viszont nehezebben boldogul vele. Ez gyakran okoz frusztrációt, nemcsak az érintetteknek, hanem a környezetük számára is.
A tanulási nehézségek túlmutatnak a könyveknél: az önbizalom csökkenése, az iskolai lemaradás és a második nyelv tanulásának nehézségei mind kihívást jelenthetnek. Az oktatási rendszer hagyományos módszerei miatt sok diák alulértékelt marad vagy támogatás nélkül végzi tanulmányait.
Azonban a diszlexia nem csak kihívásokat jelent: sokan kreatív problémamegoldóként, újszerű gondolkodóként tűnnek ki. Számos híres történelmi személyiség, mint például Albert Einstein vagy Agatha Christie, is ilyen módon gondolkodott. Érdekes kérdés, hogyan lehetne az iskolákban jobban felismerni és támogatni a diszlexiával élők sajátos erősségeit, hogy valódi lehetőséget kaphassanak kibontakozni.
