Mintegy 230 millió évvel ezelőtt, a mai Lengyelország területén, egy dinoszaurusz ős váratlanul visszaadta a táplálékát – ebből az eseményből egészen mélyreható következtetéseket lehet levonni a múlt élőlényeiről. A testfosszíliák mellett ugyanis az állatok által hátrahagyott ürülék és hányadék, vagyis a koprolitok és regurgitalitok is jelentős információforrások a paleontológusok számára.
Több ezer ilyen fosszília, köztük több mint száz kilogramm megkövesedett ürülék elemzése révén rekonstruálták a kutatók az ősi ökoszisztémákat és élelmiszerláncokat a triász végén és a jura hajnalán. Különleges módszereket, például szinkrotronos vizsgálatot és elektronmikroszkópiát is alkalmaztak annak felderítésére, pontosan mit ettek ezek az állatok, illetve milyen változásokon mentek keresztül az élővilág tagjai a környezeti fordulópontok idején.
A vizsgálati eredmények számos érdekes kérdést vetnek fel: hogyan alkalmazkodtak a dinoszauruszok az éghajlati változásokhoz? Miért szorultak háttérbe az addig domináns fajok? Vajon milyen biológiai előnyök segítették a dinoszauruszokat abban, hogy átvészeljék ezt a kaotikus időszakot, és hogyan írhatja át a kutatásunkat néhány apró, ámde jelentős megkövesedett ürülék?
