Quentin Tarantino egyik legkarakteresebb filmje, a Django elszabadul mélyen merül el a rabszolgaság korának kegyetlen világában, ahol a karakterek szürke zónáiban való létezés adja a történet magját.
A rendezőre jellemző stíluskeveredés, a spagettiwesternt idéző zene és az önreflexív filmes eszközök végigkísérik a filmet. Jócskán akadnak felvetett erkölcsi kérdések: meddig lehet elmenni egy közeli hozzátartozó megmentése érdekében, és milyen áron marad valaki ember?
A szereplők összetettsége, különösen a rabszolgafelszabadító Dr. King Schultz, a megkínzott sorsú Django és a pszichopata ültetvényes Calvin J. Candie révén bemutatja, mennyire különböző módon képesek az emberek alkalmazkodni egy igazságtalan rendszerhez. Az etikai határátlépések, a túlélési stratégiák és önfeláldozás dilemmái végigfutnak a cselekményen.
Folyamatosan visszatérő kérdés, hogy a főszereplők miképp birkóznak meg saját belső konfliktusaikkal és a környezet brutális valóságával. A film időnként szándékosan feszített, néhol hosszúnak érződő jelenetei csak még jobban elmélyítik az elnyomás és erkölcsi hanyatlás érzékeltetését.
