Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egy újfajta összeomlás fenyeget, amely során nemcsak anyagi javakat, hanem magát a természeti környezetet is megpróbálják pénzügyi eszközökké alakítani. Folyók, tavak, tengerek és erdők – vagyis eddig közös javakként kezelt természetes területek – válhatnak hamarosan kereskedelmi tokenekké, amelyeket spekulációs célokra használnak fel.
A digitális pénzügyi rendszerek, például a dollár alapú stabilcoinok és a központi banki digitális valuták (CBDC) terjedése komoly kérdéseket vet fel a szabadság és a magánélet jövőjével kapcsolatban. A magáncégek által kibocsátott pénzügyi eszközök sem biztosítanak nagyobb szabadságot, hiszen ezek is bármikor zárolhatók vagy visszavonhatók felsőbb utasításra.
A technológiai fejlődés új szintet ért el a mesterséges intelligencia (AI) intézményi integrációjával. Kormányzati szinten egyre nagyobb teret kapnak a gépi döntéshozatali rendszerek, amelyek révén az embereket kiszorítják a döntésekből, felelősségvállalás nélkül. De vajon ki vállal felelősséget, ha az AI hibázik?
Sok teória szerint néhány befolyásos technológiai elit és milliárdos célja az, hogy az emberiséget egy poszthumán jövő felé tereljék, ahol a mesterséges intelligenciára támaszkodunk még a kreativitást és a döntéseinket illetően is. Ez végső soron a gondolkodás és cselekvés képességének elvesztéséhez vezethet: a kényelem ára lehet, hogy egy „kényelmes digitális börtön” ajtaján sétálunk be önként.
A videó többek között azt a kérdést is felveti, meddig mehet el a társadalom az automatizációban és a kényelem hajszolásában anélkül, hogy elveszítené azt, ami emberivé teszi őt. Vajon milyen lehetőségek és alternatívák léteznek a technológiával szembeni ellenállásra és az önállóság megőrzésére?
