Az elemzés középpontjában egy holland Battle of the Bands verseny áll, amelyen tribute zenekarok mérik össze tudásukat. A műsor egyik különlegessége, hogy az előadások során hallható énekszólamokat digitálisan hangolták, így a vokálok sokszor gépiesen pontosak, mintha zenei szoftver szólalna meg.
Az összehasonlítás során felmerül a kérdés: mennyire méltányos, ha a versenyzők a technika segítségével érnek el kiemelkedően tiszta hangzást, miközben az eredeti zenekaroknak, például a legendás Beach Boys-nak, ilyen eszköz nem állt rendelkezésükre? Ezzel szemben azonban a bírák és a közönség gyakran elképednek a hibátlan vokálokon; nem mindenki veszi észre, hogy ezt digitális hangolásnak köszönheti a fellépő banda.
A videó részletesen bemutatja a hangolás technikai oldalát, például hogy egyes szólamokat az „A440” standardra kalibrálnak, ami a természetesség rovására megy. Felvetődik, hogy ha minden előadó alkalmazza a digitális javítást, akkor a verseny értelmetlenné válik, hiszen így nem a valódi énekesi képességeket értékelik.
Szóba kerülnek a zeneipar jelenlegi trendjei, az élő produkció utólagos szerkesztései, valamint az ezzel járó esztétikai és etikai dilemmák is. Az elemzés végig nyitva hagyja a kérdést: vajon meddig tolható el a határ a technológiai beavatkozás és az emberi teljesítmény között egy ilyen műsorban?
