Létezik egy laboratóriumban megszületett gyümölcslégy, amely sosem látta a valódi világot, mégis éppen úgy viselkedik, mint igazi társai. Tudósok feltérképeztek minden egyes neuront egy valódi gyümölcslégy agyában, digitalizálták, és egy szimulált testbe helyezték – az eredmény: a légy önálló mozgásra képes, tanítás vagy mesterséges intelligencia-tréning nélkül.
Felmerül a kérdés: hol a határ a biológia és a digitalizáció között? A kutatók szerint a létrehozott digitális élőlényt ugyanolyan ‘valódinak’ kellene tartanunk, mint élő társait. Ezzel együtt újabb etikai és filozófiai kérdések is felszínre kerülnek: vajon mi az élőlény? Van-e saját élménye a szimulált légynek?
Az agy emulációjának komoly tudományos céljai is vannak. Ha sikerül egy gyümölcslégy vagy akár egy emberi agy teljes szimulációját megalkotni, könnyebben megérthetjük a tudatot, az agyi betegségeket, vagy akár a mesterséges intelligencia fejlesztését is forradalmasíthatjuk. Mi történik, ha feltölthetjük az emberi agyat egy számítógépbe, és ezzel ‘meghackelhetjük’ a saját tudatunkat?
Lenyűgöző példák mutatják, mennyire gyorsan fejlődik a tudomány: példa erre, amikor emberi agysejtek egy Petri-csészében megtanultak videojátékot játszani. A történet a szimulációs elméletre is reflektál, hiszen ha ma már állatok vagy akár emberek agyát digitálisan újraalkothatjuk, akkor vajon mi sem vagyunk többek egy bonyolult futó programnál?
A videó végigvezeti a nézőt a kutatás legérdekesebb dilemmáin: mi számít tudatnak? Élhet-e valaki csak számítógépes szimulációban? Változik-e bármi, ha a tudatot örökké megőrizhetjük egy gépben?
