Vajon mi számít igazán karácsonyi filmnek? Ezt a kérdést járja körül az alkotó, aki a Die Hard karácsonyi státuszát az eredeti filmmel és más klasszikusokkal – például a Reszkessetek, betörők! vagy a Gremlins – helyezi egy kontextusba. Felmerül, hogyan vált a Die Hard különféle videojáték-adaptációk tárgyává, és hogyan próbálták a fejlesztők az akciófilmes élményt FPS játékká önteni.
Érdekes technikai problémák merülnek fel, amint a műsorvezető megpróbálja elindítani a Die Hard: Nakatomi Plaza című játékot, különféle, időnként abszurd hibákkal és megoldási javaslatokkal szembesülve. Megismerjük, mennyi kihívást jelent a régi játékok futtatása modern gépeken, illetve hogyan alakulhatott volna a játék sorsa, ha másik játékengine-t választanak.
A játék cselekményének bemutatása során szóba kerülnek az eltérések a filmtől, a karakterek felületes kezelése, a sebtiben átvett jelenetek és az adaptáció tipikus videojátékos sajátosságai – például ismétlődő pályák, nehézkes harcrendszer, frusztráló kísérőküldetések és nevetséges műszaki problémák.
Meglepő részletek, apró humoros elemek és popkulturális utalások színesítik a narrációt, miközben felmerül a kérdés: mennyire tud a játék méltó lenni az eredeti film hangulatához, vagy éppen mennyit veszít annak szelleméből egy zaklatott, szürke adaptáció során?
