A Diapason Didascalia hangsugárzó megalkotása során a tervezők újragondolták a kétutas hangfal lehetőségeit, és számtalan új ötletet, valamint különleges mérnöki megoldást alkalmaztak. Központi szerep jutott az olasz hagyományoknak, különösen a tömör diófa kreatív felhasználásának, amely nemcsak esztétikai, hanem hangzásbeli előnyöket is kínál.
Fókuszba kerül a kétutas rendszerek természetes egyszerűsége, a fáziskoherencia és a letisztult hangélmény. Kiemelt figyelmet szentelnek annak, hogyan lehet minimalizálni a keresztváltási pontokat, és miként teremthet a lehető legkevesebb beavatkozás lenyűgöző zenei atmoszférát.
Érdekes kérdésként vetődik fel, miként képes egy kétutas hangfal áthidalni saját strukturális korlátait, például mennyire tud mély hangokat előállítani kompromisszumok nélkül. A szerkezet masszívságán és egyedi formatervezésű, házon belül készült hangszórókon keresztül mutatják be, milyen fejlesztések segítik a hangélmény kiterjesztését a megszokottnál jóval mélyebb tartományokba.
Műszaki kihívások sora és a mechanikai időzítés jelentősége is előtérbe kerül. Az alkotók precízen számolták ki a meghajtók elhelyezkedését és időbeli összehangolását, hogy a hallgatóhoz minden hang egyszerre érkezzen, így teljesen eltűnjön maga a hangsugárzó érzete a zenei élményben.
