Egy történelmi átalakítás veszi kezdetét az Egyesült Államokban: az oktatási minisztérium 1,7 billió dolláros diákhitel-portfólióját fokozatosan a pénzügyminisztériumhoz csoportosítják át. Ez az összeg kétszerese az amerikai egyetemi alapítványok értékének, és meghaladja az ország összes hitelkártya-tartozását is.
Az áthelyezés célja, hogy az adósokat visszatereljék egy rendezett törlesztési rendszerbe, kivezessék őket a fizetésképtelenségből, és esélyt adjanak számukra a pénzügyi újrakezdésre. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a diákhitel-adósság igazgatása hol van a legjobb kezekben: oktatási vagy pénzügyi szakértőknél?
A közös adminisztráció lehetőségeket teremt a behajtásban és az ügyfélszolgálat fejlesztésében. Mi változik, ha a pénzügyminisztérium, amelynek tapasztalata van a pénzbeszedésben, például az adóhatóság működtetése révén, veszi át a vezetést a hitelek menedzselésében? Egyúttal érdekes társadalmi kérdések is felmerülnek: hogyan reagálnak a hitelfelvevők a folyamatos, bizonytalan kormányzati üzenetekre, és hogyan javítható a pénzügyi fegyelem az adósságok visszafizetésében?
Külön figyelmet kapnak az új törlesztési programok, amelyeket a Working Families Tax Cut Act tesz lehetővé. Milyen egyszerűsítésekben bízhatnak a hitelfelvevők, és mik lesznek a rendszer fontos új elemei? A válaszok a társadalmi, pénzügyi és államigazgatási szféra határterületén keresendők.
