1941 decemberében, a Pearl Harbor elleni támadást követően, az USA hadserege minden lehetséges eszközt meg akart ragadni, hogy megfelelő választ adjon Japánnak. Ebben a felfokozott, ötletekkel teli légkörben született meg egy különösen merész terv: a ‘denevérbomba’, amelyben apró gyújtóbombákat terveztek denevérekhez rögzíteni és velük együtt ledobni ellenséges területekre.
Az ötletgazda, Dr. Little Adams fogorvos, egy nyaralása során figyelte meg a mexikói szabadfarkú denevérek tömeges vándorlását. Innen jött az inspiráció, hogy a denevéreket kis bombákkal fegyverezve nagy területen tüzet okozhatnak – főként mivel Japánban ekkoriban sok épület készült gyúlékony anyagból.
Sok szakértő és tudós bevonásával komoly fejlesztések kezdődtek: denevéreket tömegesen gyűjtöttek be és altattak el, miközben fizikusok és vegyészek speciális miniatűr bombákat terveztek számukra. Különféle eszközöket próbáltak ki a bombák rögzítésére, sőt, még azt is számításba vették, mennyi bombát bírnak el egyes denevérfajok.
A tesztek során váratlan és komikus eredmények születtek. A denevérek vagy nem ébredtek fel időben, túl nehéz bombákat kaptak, vagy egyszerűen visszarepültek a kiindulási ponthoz. Egy drámai kísérlet során pedig elszabadultak a bombákkal ellátott denevérek, amelyek végül az amerikai légibázison okoztak hatalmas tüzet – saját katonai infrastruktúrát is veszélybe sodorva.
A történet rámutat a háborús kreativitás és kétségbeesés extrém formáira, valamint felveti az állatok háborús célú bevetésének etikai dilemmáit. Emellett bemutatja, milyen abszurd ötletek is megvalósulhatnak, ha elég nagy a félelem és eltökéltség a győzelem érdekében.
