Az Infinity Castle című Demon Slayer-film kapcsán a beszélgetés több kiemelkedő témát is boncolgat. Először is szó esik arról, hogy sok rajongó eleinte fenntartásokkal kezelte a filmet, részben a hosszú szünetek miatt a sorozat évadjai között, illetve azért, mert a befejezés három különálló filmre bomlik. Felmerül az a kérdés, vajon ez jó irány-e az animeipar számára, és mennyire felel meg a nézői elvárásoknak a filmformátum az évadok helyett.
A mozis élmény fontosságát is hangsúlyozzák: a látvány, a színek, az animációs minőség és a hanghatások összhangja szerintük a nagyvásznon érvényesül igazán. Megvitatják, hogyan ad hozzá az élményhez a japán szinkron, miközben a film narratívája kissé szokatlanul, több egymásra épülő epizódot ölel fel, mintha egy extra hosszú évadot nézne a közönség egyben.
Az Infinity Castle egyik visszatérő motívuma a főbb ellenségek, az „upper rank” démonok háttértörténete. Komoly hangsúlyt kap, hogy ezek a karakterek részletes, gyakran tragikus múltat kapnak, ami lassítja ugyan a tempót, de érzelmi mélységet is ad a történetnek. A beszélgetésben felmerül, vajon nem válik-e ez a sémává a további filmekben.
Izgalmas kérdések kerülnek elő, mint például: miért tart ilyen sokáig egy-egy folytatás? A bevezetett epizodikus szerkezet hibái és előnyei, illetve hogy az egész sorozat epikus lezárásához elegendő lesz-e három mozifilm. Felvetik, miben különbözik a japán animáció ipara a nyugatitól, és hogy mennyivel más élményt ad egy anime-mozifilm a televíziós sorozatokhoz képest.
