A világ leggazdagabbjai változatos módszerekkel formálják a társadalmat, de kevés gesztus keltett akkora visszhangot, mint a Michael és Susan Dell által felajánlott 6,25 milliárd dolláros adomány. Itt nem egy szokásos alapítványi támogatásról van szó, hanem közvetlen, nagyszabású felajánlásról, amely az Egyesült Államok kormányzatának új babaszámla-programjához kapcsolódik.
Miközben az interjúban felvillannak olyan kulcstémák, mint a filantrópia technikai és adózási háttere, felmerül a kérdés: mi motiválja a szupergazdagokat, hogy a megszokott csatornákat megkerülve állami programokat támogassanak? Az új, ‘Trump-számlák’-nak nevezett konstrukciók éppen olyan gyermekeknek nyitnak lehetőséget, akik eddig – jövedelem híján – nem spórolhattak a jövőjükre.
A program részletei, mint a támogatandó gyerekek köre, a földrajzi zónák, a juttatás összege és a lehetséges befektetések szűkre szabott listája számos vitát és kérdést vet fel. Egy új szemlélet ütközik itt: mennyit és hogyan számít a pénz hatékonysága, illetve az, hogy a támogatás valóban célba talál-e. Milyen hatással lehet ez más milliárdosokra, és hogyan reagálnak majd a magán- és közadományozás hagyományos szereplői?
Végül a kormányzati és magánfilantrópia közötti határvonalak elmosódása új távlatokat nyit az adományozásban. Vajon tényleg ez a leghatékonyabb út a társadalmi változások előmozdítására, vagy csak egy újabb optikai, társadalmi és politikai játszma? Ezek a dilemmák és lehetőségek tartják lázban a közvéleményt és a szakmai párbeszédet egyaránt.
