Évtizedek óta húzódó konfliktus és környezeti katasztrófa sújtja Dél-Szudánt, amelynek hátterében az északi olajmezőkért folyó harcok állnak. A küzdelem nemcsak katonai összetűzésekben, hanem az olajkitermeléshez kapcsolódó egészségügyi problémákban is megnyilvánul.
Helyi lakosok beszámolnak arról, hogy a vizük szokatlanul sós és keserű lett, állataik pusztulnak, és számos születési rendellenesség is felütötte a fejét. Vizsgálatok során kimutatták, hogy a kutak vize magas só- és nehézfém-tartalommal bír, például jelentős mennyiségű ólom van benne, amely bizonyítottan káros az egészségre.
A bonyolult helyzetet tovább fokozza, hogy a termelési mellékterméket, az úgynevezett „produced water”-t nem iparági normáknak megfelelően földalatti tárolásra, hanem földszíni gödrökbe vezetik, ahonnan a környező vizekbe szivárogva súlyosan szennyezi az ivóvízbázist. A helyszíni vizsgálatok mellett különféle dokumentumok, levelek és jegyzőkönyvek utalnak arra, hogy a hivatalos szervek igyekeznek elfojtani az információkat a szennyezés mértékéről és annak egészségügyi hatásairól.
A probléma gyökere egy nemzetközi olajkonszern, élén a malajziai Petronasszal, amely a helyi kormányzattal szorosan együttműködve folytatta a kitermelést. Mindezt gyakran kísérte erőszak, a civil lakosság elleni akciók, valamint a vállalások – például kutak létesítése vagy egészségügyi központok építése – hiányos teljesítése, illetve karbantartási gondok.
A vállalat felelősségvállalása, valamint a globális partnerek, például a Mercedes-Benz szerepe érdekes kérdéseket vet fel, hiszen a márkák társadalmi befolyása nagy, de a helyi közösségek számára vajon jelent-e valódi változást mindez? Az információk felszínre kerülését akadályozták a helyi hatóságok, újságírókat is kitiltottak, a hivatalos jelentések pedig egyelőre nem publikusak, miközben a lakosok mindennapjait továbbra is meghatározza a szennyezés és az ebből fakadó betegségek.
