Dél-Korea tőzsdéje nemrég világszinten is kiemelkedő teljesítményt mutatott, de mindössze három hét alatt hatalmas zuhanás következett be. A KOSPI index elképesztő növekedését elsősorban két óriásvállalat, a Samsung és az SK Hynix vezette, melyek részvényeibe rengeteg kisebb befektető, úgynevezett ‘hangya’, fektette életük megtakarításait – ráadásul jellemzően kölcsönpénzből, tőkeáttétellel.
A lakhatási válság és az anyagi előrelépés reménye miatt számos fiatal úgy döntött, a részvénypiac jelentheti az egyetlen kiutat a vagyonépítéshez. Sokan nemcsak sima részvényeket, hanem többszörös, például 2x vagy 3x tőkeáttételű ETF-eket vásároltak, ezzel még nagyobb kockázatot vállalva. A dél-koreai piac tehát rendkívül koncentrált és sérülékeny lett – különösen azzal, hogy egy maroknyi vállalat gyakorlatilag az egész indexet uralja.
A globális mesterséges intelligencia (AI) fejlesztések miatt megnövekedett chip- és memóriaigény szintén súlyosbította a helyzetet. Az olyan amerikai technológiai óriások, mint a Microsoft, a Google, az Amazon vagy a Meta, százmilliárdokat költenek AI-infrastruktúrára, amelyből a dél-koreai cégek is jelentősen profitáltak – legalábbis egy ideig.
A pánikhangulat akkor alakult ki, amikor az amerikai chipgyártó cégek árfolyamesése magával rántotta a koreai piacot is. A tőkeáttételes befektetések sorozatos, automatikus leépülése dominószerűen sodort magával több százezer kisbefektetőt. A folyamat végül kormányzati beavatkozást is kiváltott.
Felmerül a kérdés: vajon ami Dél-Koreában most lezajlott, előrevetítheti-e az amerikai tőzsdén is egy hasonló lejtmenet lehetőségét? Vajon milyen kockázatok rejlenek a globális részvénypiacokban, ha azok alapját ilyen kimagasló tőkeáttétel, koncentrált portfóliók és az AI körüli befektetési eufória képezik?
