Németországban egyre nagyobb szükség van külföldi ápolókra, hogy enyhítsék az egészségügyi munkaerőhiányt. Ennek hatására dél-amerikai gondozók és nővérek érkeznek az országba, sokszor nagy reményekkel és elvárásokkal a jobb fizetés, biztonság és karrierlehetőségek iránt.
A dokumentumfilm több személyes történetet mutat be, köztük kolumbiai és chilei ápolókat, akik hosszú és bonyolult folyamatokon mennek keresztül, hogy elismert egészségügyi dolgozókká válhassanak Németországban. Már az indulás előtt komoly nyelvi és adminisztratív kihívások várják őket, így a német nyelvvizsga és a végzettségük elismertetése is nehezíti az integrációt.
Sok kérdést vet fel, hogy a különböző munkaerő-közvetítő ügynökségek valóban megfelelően támogatják-e az érkezőket, vagy megtévesztő ígéretekkel csábítják őket. Az ügynökségek, a német állami és magánprogramok működése, illetve a Fair Recruitment for Nursing Care minősítési rendszer hatékonysága is elemzésre kerül.
Külön hangsúlyt kap, hogyan befolyásolja a hosszas és bonyolult német bürokrácia az érkezők életét, valamint a családtagok családegyesítési nehézségeit. Felmerül a kérdés: tényleg Németország a legvonzóbb célpont a külföldi gondozók számára, vagy már veszít a versenyben más országokkal szemben, ahol gyorsabb és barátságosabb az ügyintézés?
A film izgalmas társadalmi dilemmákat villant fel: hogyan lehetne egyszerűsíteni a szakmák elismerését, támogatni az integrációt és igazán vendégszerető légkört teremteni a külföldről érkező egészségügyi dolgozóknak?
