Az elemzés középpontjában Danny Sapco vokális teljesítménye áll: sokan felvetették, vajon felvételein használt-e hangmagasság-korrekciós eszközöket, például autotune-t. A nézők körében vita alakult ki arról, hogy mennyire autentikus az előadás, különösen, hogy Danny többféle szólamot – vezető és harmóniákat – énekel egymásra rétegezve.
Phil, az elemző, részletesen megvizsgálja Danny hangját egy hangmagasság-figyelő szoftverrel, hogy feltérképezze, vannak-e a dalban kalibrált, mesterségesen helyrehozott részek, vagy a természetes énekből eredő apró eltérések. Elemzésében rámutat azokra a pillanatokra, amikor a hang néha kissé éles, máskor valamivel laposabb, illetve arra, hogyan viselkednek ezek az eltérések különböző harmóniák esetén.
Szóba kerül annak a kérdése is, vajon manipulációval készült-e az éneksáv, például több felvétel összemontírozásával, vagy akár mesterséges intelligencia alkalmazásával. Ezekre vonatkozóan a videó különböző jeleket, összehasonlítási pontokat keres, úgymint a hang tömörsége, minősége és természetessége. Felmerül az is, hogy vajon Danny valóban képes-e az összes kiénekelt hang elérésére, vagy inkább technikai segítséghez nyúlt.
A vizsgálat során több klasszikus – például a Carry On Wayward Son – részletén keresztül mutatják be, hogyan lehet megkülönböztetni az emberi és a digitálisan módosított hangjegyeket. A videó megvitatja a zenei produkció és az utómunka gyakorlatait, valamint, hogy miként lehet akár egy rövid klippel is izgalmas zenei kérdéseket feszegetni.
