Mely dalok használják fel mind a 12 zenei hangot? Ez a kérdés izgalmas zenei rejtélyeket vet fel, hiszen a legtöbb dal pusztán diatonikus skálákban mozog, és ritkán használja ki mind a tizenkét lehetséges hangot. A kromatikus hangok alkalmazása színt és különlegességet visz a zenébe, éppen ezért ritkaságnak számítanak azok a szerzemények, amelyek a teljes kromatikus skála minden hangját megszólaltatják.
Felmerül, hogy a filmzene és klasszikus zenei műfajokban gyakoribb az ilyenfajta hanghasználat – emiatt olyan ismert darabok kerülnek szóba, mint a Harry Potter Hedwig’s Theme-je vagy a Csillagok háborújából az Imperial Induló. Ezek különleges atmoszférájukat éppen a teljes hangkészletből merítő, kromatikus dallamoknak köszönhetik.
A pop- és rockzene világából is akadnak példák: Paul Simon Still Crazy After All These Years című dalában vagy a Metallica Master of Puppets első harminc másodpercében mind a 12 hang felcsendül. Az is érdekes kérdés, hogy egy szám akkor is elmondhatja magáról ezt a bravúrt, ha csak a dallama vagy csak az akkordjai fedik le a teljes kromatikus skálát – hiszen néha csak a harmóniák együttese teszi lehetővé a teljes hangkészlet bejárását.
A videó kitér olyan zeneszerzőkre is, akik tudatosan akarták elkerülni a tonalitást, például Arnold Schönberg 12 hangú sorozattechnikája kapcsán. Megjelennek zongoratanulási, technikai és elméleti aspektusok is, bemutatva például a kvintkör vagy a kromatikus skála felhasználási lehetőségeit. A végén felvetődik: vajon hogyan hat a zenére, ha egy dalban valóban minden hang elhangzik?
