Safiya Sinclair ebben az előadásban egy személyes hangvételű költeményt ad elő, amely a csodálkozás és a rácsodálkozás érzését kutatja egy gyermekkori kert, a természet és a családi kapcsolatok motívumain keresztül. Átélhetővé válnak az emlékek: a testvérek közös játéka a földben, a reggeli fény, a tenger és a növények illata – mindez a felnőtté válás, az identitás és a meghittség ünnepléseként jelenik meg.
A költemény témáiban találkozik az anyai örökség, a generációk összekapcsolódása és a természet adta csoda. A vers keresi a választ arra, miképpen válik mindennapi és szent élménnyé, ahogyan a gyermekkor élményei beépülnek a költői önazonosságba, és hogyan jelenik meg a hit, az ima fogalma ezekben a profán terekben.
Az előadás további részében Sinclair beszélget a TED esemény házigazdájával, Helen Walters-szel arról, miként érkezik meg hozzá az ihlet, hogyan különbözik egymástól a líra és a memoárírás folyamata, és miért jelent a költészet számára egyfajta spiritualitást. Felmerül annak kérdése is, hogyan lehet tervezni az alkotást, milyen nehézségekkel jár az önéletrajzi művek megírása – és miben más ez, mint a lírai alkotás kötetlen pillanata.
