Az emberek régóta álmodoznak a csillagközi utazásról, ám ehhez nem csupán a technológiai kihívásokon kell felülkerekednünk. Tudományos szimulációk és sci-fi történetek vizsgálják, hogyan lehetne túlélni a több évszázadon vagy évezredeken át tartó utakat, miközben az emberi szervezet és civilizáció egyaránt jelentős próbáknak van kitéve.
Az egyik legkomolyabb akadály a hatalmas távolság: még a legközelebbi csillag is négy fényévnyire található, ami hagyományos technológiával évszázadokig tartó utat jelentene. Ahhoz, hogy ilyen hosszú ideig életben maradjunk, önellátó űr-ökoszisztémákra, masszív sugárzásvédelemre és hatékony energiahasznosításra lenne szükség.
A fizikai megterhelések mellett létfontosságú a lelki ellenállóképesség is. Az évszázadokig tartó izoláció új társadalmi struktúrák kialakulásához vezethet, ahol az egyes generációk soha nem látják a Földet vagy a célcsillagot, és az eredeti küldetés jelentősége akár feledésbe is merülhet.
Innovatív megoldásokat tárgyalnak, például óriási forgó lakóhengereket, vízzel árnyékolt „Fishbowl Starship”-eket vagy olyan flottákat, melyekben a társadalom időről időre megoszlik, hogy újabb világokat népesítsen be. Minden lehetőség komoly technológiai, biológiai, pszichológiai és társadalmi kérdéseket vet fel.
A végső dilemma: képesek vagyunk-e fenntartani emberi mivoltunkat és társadalmunkat extrém körülmények és hosszú évek magánya mellett, vagy alkalmazkodnunk kell valamilyen új, emberfeletti vagy poszthumán létformához?
