Robert Frost egykori megfigyelése nyomán indul a beszéd, amely a tudósok és a költők mennyire különböző módon való tudáshoz jutásáról szól. Míg a tudósok logikai úton haladnak, addig a költők a véletlennek és a tapasztalatnak engednek teret, saját élményeik révén jutnak felismerésekhez.
Az ír kultúra múltjából származó példák tükrében egy-egy szó vagy pillanat jelentőséget kap, amely képes intimitást teremteni emberek között, akár csenddel is. Az előadó személyes történetei is arról szólnak, mennyit számítanak az apró, jelentőségteljes pillanatok családtagjaink körében.
Az előadás izgalmas kérdéseket vet fel: Miként változtatja meg az AI a családokat és a személyes kapcsolatokat? Válhat-e a mesterséges intelligencia érzelmi támaszunkká, vagy csupán eszköz marad? Felmerül, hogy mi az, ami az embert különlegessé teszi, és hogyan viszonyulhatunk a veszteség, a szeretet vagy a gyász pillanataihoz ezekben az új időkben.
A végén személyes tragédián és egy családi történeten keresztül mutatkozik meg, mit jelent a jelenlét és az emberi kapcsolatok mélysége, és hogy ezekben a nagyon nehéz pillanatokban milyen kapaszkodót jelenthet egy szerető kéz vagy egy barátságos szó.
