Mihez kezdjünk a rengeteg családi fotóval, amelyek az évek során felhalmozódnak, de nem férnek el a falon? Sokak számára állandó dilemmát jelent, hogy a régi képeket hagyják kint a lakásban, vagy cseréljék le frissebb emlékekre, miközben egyre újabb fotók készülnek.
Digitális képkeretek már régóta léteznek, de a legtöbb mögött ott van az elektronikus, LCD-s csillogás és a folyamatos vezetékkel járó macera. Most viszont felbukkan egy érdekes megoldás, amely a Kindle e-könyvolvasókból is ismert e-Ink technológiát alkalmazza, így a képek finomabbak, lágyabbak, mintha valódi papíron lennének. Kérdés, mennyire élethűek így a képek, és vajon hitelesen adják-e vissza a családi hangulatot?
A technikai megvalósítás mellett felmerül az is, mennyire könnyű használni ezt az eszközt: az applikációval szinkronizálható Google Fotókból vagy iCloudból, automatikusan frissülnek a fotók, de kis akadályok még mindig vannak például nagyobb mennyiségű fájl feltöltésénél. Mindez hogyan befolyásolja a mindennapi élményt, és tényleg javítja-e a családi összetartozás érzését az, hogy nap mint nap változó emlékek tűnnek fel a lakásban?
Vajon egy ilyen digitális megoldás helyettesítheti a klasszikus fényképalbumokat vagy a papírképek által keltett nosztalgiát? Arról is szó esik, hogy a gyerekek mennyire élvezik ezt az interaktív megoldást, sőt, akár saját családi „vitákat” is generál, hogy ki szerepel többször a forgó képtáron. Felmerül a kérdés, hogy ez a modern technológia miként képes a régi, elfeledett fotókat újra láthatóvá tenni, és valóban megváltoztatja-e a családi életet.
