Az elektroncsöves technológia fejlődésének története számos érdekességet és különlegességet rejt magában, különösen, ha betekintünk a katódsugárcsövek (CRT) működésébe és kihívásaiba. A képcsöves televíziók első kereskedelmi forgalomba kerülése a múlt század harmincas éveiben kezdődött, majd évtizedeken át uralták a megjelenítéstechnológiát a lakásokban és irodákban egyaránt.
A CRT szerkezete alapjaiban hasonlít a korai vákuumcsövekéhez, azonban az elektronágyú és a foszforréteg együttműködése teszi lehetővé a képek és fények megjelenítését. Az elektromágneses eltérítés és a dot pitch szerepe izgalmas kérdéseket vet fel a felbontás és képminőség kapcsán.
Külön figyelemre méltó a színes CRT-k működése, ahol a három különböző foszfor (piros, zöld, kék) és az úgynevezett árnyékmászk technológiája segítségével születnek meg a színes képek. Az eltérítő tekercsek pontos beállítása jelentősen befolyásolhatja a megjelenített kép geometriáját és helyességét.
Felmerülnek továbbá a felhasználók által gyakran kérdezett fogalmak, mint például hogy léteznek-e valódi pixelek egy CRT-ben, illetve hogyan befolyásolja a mágneses tér a képet, különösen színes készülékek esetén. A technológia összehasonlítása az LCD-vel több szempontból is tanulságos – szóba kerül a kontrasztarány, az input lag, valamint a felbontásra való érzéketlenség is.
Praktikus példák, eszközök belső felépítésének bemutatása, elfogult nosztalgia és objektív összehasonlítás egyaránt megjelenik, miközben szó esik a CRT-k előnyeiről, hátrányairól és a mérési szokások visszásságairól is.
