Mortem megosztja tapasztalatait a Crimson Desert című játékkal kapcsolatban, kiemelve, mennyi időt töltött el benne, és milyen akadályokba ütközött a teljes végigjátszás során. Az első benyomások után kitér arra, hogy a játék nagyon lassan válik igazán élvezetessé – sokak számára csak hosszú órák elteltével lesz igazán szórakoztató.
Érdekes kérdéseket vet fel a játékmenet, az irányítás és a technikai állapot: több alkalommal ütközött összeomlásokba, különösen felvétel közben, és a kezdeti élmények javítására csak apró beavatkozások segítettek. Szintén szóba kerül, hogy a vezérlés sok lehetősége ellenére is gyakran ügyetlennek érződik, és több rendszer – például a lopakodás és az igazságszolgáltatás – csak felszínesen működik.
A történet bizonytalanságairól is beszél: sok szereplő gyorsan eltűnik, visszatérő motívum a szétszórtság és a koherencia hiánya az egyes missziók között. A játék világában azonban bőven akad felfedeznivaló; a haladás érzete és az új területek, képességek, tárgyak megszerzése örömet adhat a kitartó játékosoknak.
Fontos téma az állandó fejlődésérzet és a rendszerek komplexitása: rengeteg különböző mechanika, felfedezés, felszerelésbővítés és speciális tárgyak kombinációja várja a játékosokat. Vajon mennyire éri meg mélyebben belemerülni ezekbe a rendszerekbe? Milyen egyensúlyban állnak a felfedezés örömei és a játszhatóság nehézségei?
