A Crimson Desert világába kalauzol az Angry Review legújabb epizódja, ahol a játék végtelennek tűnő tartalma miatt még a tapasztalt tesztelő is hónapokig elveszik. Szó esik a felfedezhető hatalmas területekről, a folyamatos mellékküldetésekről, a bossokról és egy sokszínű, részletgazdag játéktérről, amely minden pillanatban képes meglepetést okozni. Mindez azonban azzal jár, hogy a főtörténet sokszor háttérbe szorul, a rengeteg tennivaló miatt a játékos elfelejti a fő küldetéseket követni.
Kiemelt figyelmet kapnak a Crimson Desert erősségei, például az egyedülálló, kimagaslóan kidolgozott világ, az élvezetes harcrendszer és a szinte abszurd mennyiségű, aprólékos játékmenetbeli lehetőség – legyen szó főzésről, lovaglásról, pecázásról vagy akár a különféle minijátékokról. A videó vizsgálja, milyen hatalmas szabadságot ad a játék, melyben akár farkasokon és jegesmedvéken is lehet lovagolni, vagy szinte minden apró tárggyal és élőlénnyel interakcióba léphetünk.
Az elemzés ugyanakkor nem hallgatja el a hiányosságokat sem: a Crimson Desert sztorija szakadozott, a karakterek felszínesek és nehezen megjegyezhetők, ráadásul a kezelőfelület, az irányítás és a logikátlan platformer-puzzle elemek is könnyen frusztrálttá tehetik a játékost. Felmerül a kérdés, vajon mekkora kompromisszumot kell kötniük azoknak, akik mély történeteket keresnek, vagy épp a letisztult, precíz játékmenetet várják.
Az összkép rendkívül vegyes: néha a szerethető, lenyűgöző pillanatok emelik ki a játékot, máskor a fárasztó részletesség vagy a történet gyengesége húzza le. A videó bemutatja, miként tud egy ilyen grandiózus, de kompromisszumos sandbox játék egyszerre imádható és irritáló lenni, és felteszi a kérdést: elegendő lehet-e a világ részletessége és a játékmenet kreativitása ahhoz, hogy palástolja a narratíva és karakterfejlődés hiányosságait?
