Az infláció jelenleg mindenki gondolatait foglalkoztatja, hiszen a mindennapi vásárlás során szinte azonnal szembesülünk a folyamatosan emelkedő árakkal. Felmerül a kérdés: hogyan is mérjük tulajdonképpen ezt az áremelkedést?
Két fő inflációs mutató létezik, amelyek gyakran kerülnek szóba: a fogyasztói árindex (CPI) és a személyes fogyasztási kiadások indexe (PCE). Mindkettő jelentős szerepet tölt be az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában.
Az egyik index jobban megmutatja, mennyit fizetünk az alapvető élelmiszerekért vagy energiáért, míg a másik, a Fed kedvelt mérőszámaként, a kamatpolitika meghatározásában használatos. Vajon melyik mutató tükrözi hűebben a valós élethelyzeteket és miben tér el egymástól a kettő?
Az összehasonlítás során érdemes figyelembe venni, hogy mindkét index eltérő súlyozással és módszertannal számolja ki az infláció mértékét – például a PCE a nonprofit szervezeteket és vidéki háztartásokat is vizsgálja. Ezek az eltérések izgalmas kérdéseket vetnek fel a gazdasági döntéshozatal szempontjából.
