Scott Z. Burns forgatókönyvíró megosztja tapasztalatait arról, miként próbált meg mesterséges intelligenciát (AI) bevonni egy lehetséges Contagion-folytatás megírásába. Elmeséli, hogy az ötlet akkor született, amikor a járvány után sokan biztatták őt és társait, hogy folytassák a filmet. Ugyanakkor a Writers’ Guild körül is komoly viták zajlottak az AI megjelenéséről és használatáról.
A fő „írópartnere” egy Lexter nevű, OpenAI ChatGPT-alapú szoftver lett, amelynek karakter és angol akcentust is kölcsönöztek a hitelesség érdekében. Lexter nem várt, eredeti ötleteket adott, amelyek eltértek a megszokott vírustémáktól, és újfajta történetszálakat vetettek fel.
A beszélgetés során felmerülnek olyan kérdések, hogy a mesterséges intelligencia mennyire képes kreatív, újszerű gondolatokat generálni, illetve mennyiben veszélyezteti az alkotói folyamatokat vagy a szerzők jogait. Érzékelhető a kétely is: képes-e valóban minőségi jeleneteket írni, vagy csak sablonos, felületes szövegeket produkál?
Burns kitér arra is, hogy az AI mennyire tud tanulni a felhasználók személyiségéből, és hogy mennyiben tekinthető veszélynek az, ha az AI-fejlesztők jogdíj nélkül használják fel művészek múltbeli munkáit. Vita tárgyát képezi, mennyiben várható, hogy az AI feldolgozhatja a klasszikus művek egyediségét, illetve az iparági sorsát fenyegető algoritmizált tartalomgyártás is szóba kerül.
A beszélgetés többek között azt is vizsgálja, hogyan lehet kreatívan és eredményesen együttműködni mesterséges intelligenciával, milyen buktatókat rejt magában, és mely területeken jelenthet előnyt vagy frusztrációt az alkotók számára.
