Ebben az elemzésben a narrátor saját tapasztalatai alapján bemutatja a Commodore Amiga platformon megjelent legrosszabb, legfrusztrálóbb vagy épp legérdektelenebb játékokat. A lista középpontjában a minőségi problémák, átgondolatlan játékmenet, gyenge átiratok és licencelt címek állnak, amelyeket a nosztalgia sem igazán menthet meg.
Felmerül az a kérdés, hogy egyes játéklicencek – akár népszerű sorozathoz, filmhez, hírességhez vagy márkához kötöttek – vajon miért születtek meg ilyen formában, amikor a forrásanyag lehetőséget kínált volna sokkal jobb videojátékokra. A szerző számos példán keresztül mutatja be, hogy a különféle játékmechanikáktól és stílusoktól függetlenül hogyan lehet elvesztegetni egy-egy nagy névben rejlő potenciált.
Megvizsgálja továbbá a különböző országokban és korszakokban készült játékok sajátosságait, például a kelet-európai fejlesztések furcsa dizájnjait és dobozait, vagy azokat a próbálkozásokat, amelyek alkotói igyekeztek az Amigára adaptálni korábbi arcade, illetve NES-címeket – gyakran jelentős kudarcokkal.
Érdekes kérdések merülnek fel arról is, hogy mitől válik egy koncepció vagy franchise játékalkotása kiemelkedően rosszá, hogyan hatnak ezek a címek a platform megítélésére, és vajon van-e értéke a digitális múlt árnyoldalának feltárásában.
