Az 1980-as években Németországban számos Commodore 64 játékot nem csupán megkérdőjeleztek, hanem egyenesen el is rejtettek a nagyközönség elől. Ezek a címek nem kaptak reklámot, nem voltak elérhetőek a boltok polcain, és a magazinok sem említették őket. Csak azok szerezhettek róluk tudomást, akik már korábban ismerték őket, és gyakran pult alól lehetett hozzájuk jutni.
A háttérben a BPjS, majd később a BPjM nevű német ifjúságvédelmi szervezet állt, amely szigorú törvények alapján indexálta azokat a játékokat, amelyeket károsnak ítéltek a fiatalok számára. Az indexre került játékokat így hivatalosan nem tiltották be, de erősen korlátozták, szinte láthatatlanná téve őket a fogyasztók előtt.
Az indexelés okai rendkívül sokfélék voltak: egyes játékokat az erőszak központi szerepe miatt, másokat a valósághoz közeli történelmi vagy politikai konfliktusok bemutatása miatt soroltak tiltólistára. Előfordult, hogy nem is a tartalom, hanem a játékmenet repetitív, normalizáló ereje vagy például a háborús döntések szimulálása váltott ki aggodalmat a hatóságokból.
A videó részletesen bemutatja, milyen szempontok alapján kerülhetett egy játék a listára. Felveti a kérdést, hogy a fiatalabb közönséghez szóló, mégis erőszakos tartalom valóban mennyire volt problémás, illetve hogyan viszonyultak a határok elmosódásához például a történelmileg érzékeny szimbólumok vagy a valódi háborúk interaktív ábrázolása esetén.
Feltárul az is, mennyire különböztek országonként a szabályozások, és hogy bizonyos témák, mint például a szexuális tartalmú vagy felnőtt közönségnek szóló játékok, ugyanúgy a rendszer hatókörébe estek. Mélyebb kérdéseket vet fel arról, hogy egy-egy játék miért vált ki nagyobb aggodalmat, mint mások, és milyen társadalmi reflexiót váltottak ki ezek a döntések.
