A Commodore 64 dobozának művészete igazi időutazás a 80-as évek technológiájába, ahol apró részletek, mint például a rajzolt lemezmeghajtók, komoly kérdéseket vetnek fel a hirdetések és a valóság viszonyáról.
Az egyik legizgalmasabb rejtélyt az okozza, hogy a korai dobozokon olyan PET sorozatú lemezmeghajtók láthatók, amelyek hivatalosan nem voltak kompatibilisek a C64-gyel – legalábbis csak speciális bővítő busz kártya segítségével. A két különböző meghajtó (2040/4040/8050 vagy 1540) jelenléte ugyanabban a dobozdesignban technológiai és történeti érdekességeket is felvet.
A bemutatott epizód részletesen ismerteti, milyen technikai kihívásokkal jár különböző PET meghajtók (2040, 4040, 2031, 8050, 8250, SFD1001) összekapcsolása és használata a C64-gyel. Felvezeti, hogy mikor lehetséges a szoftveres kompatibilitás – például melyik játék vagy program tölthető be, és melyik nem, valamint milyen határokat szabnak a más-más diszkformátumok és hardveres különbségek.
Felszínre kerül a kérdés: hogyan befolyásolja a másolásvédelem, a specializált töltőrendszerek vagy a meghajtó belső architektúrája a használhatóságot? Végül szó esik arról is, hogy miért lehetett érdemes mégis korabeli PET meghajtókat nagyobb kapacitásuk vagy gyorsabb adatátvitelük miatt a C64-hez illeszteni, még ha ezzel sok szoftver kompatibilitását is fel kell adni.
