1984-ben az Activision új szintre emelte az otthoni játékélményt a Decathlon című sportjátékkal, amely a Commodore 64-re jelent meg. A program tíz kihívást rejtő olimpiai eseményt sűrített egyetlen játékba, ahol a játékosoknak nemcsak ügyességükre, hanem kitartásukra is szükségük volt – főleg, ha több fordulón keresztül küzdöttek egymással.
A különböző számok – mint a 1500 méteres futás vagy a rúdugrás – fizikailag is igénybe vették a játékosokat. A joystick vált főszereplővé: egyszer életmentő eszköz, máskor frusztrált áldozat, amely gyakran a lelkes játékos keze alatt adta meg magát. A testvérharcok, a baráti versengések és a játék öröme mellett gyakran szórakoztató káosz uralkodott a nappaliban, miközben a pontgyűjtés és a sportszellem hajtotta előre a résztvevőket.
Az egyszerű grafika ellenére a játék meglepően gördülékeny mozgásokat és visszafogott hanghatásokat kínált. Egy-egy ugrás vagy dobás során pontos visszacsatolást kaptak a játékosok, miközben minden apró hiba új próbálkozásra ösztönzött.
Felmerül a kérdés, hogyan tudta ennyire lekötni a játékosokat egy ilyen egyszerű mechanikára épülő sportszimuláció, és mi volt az, ami miatt a joystick-bajnokságok kiemelkedő családi és baráti emlékekké váltak? Hogyan írta át az Activision a sportjátékok fogalmát ebben az időszakban, és milyen tartós hatást gyakorolt a Decathlon a retro játékok világára?
