Képzeld el, hogy néhány különlegesen kiképzett katona helyett egy egész hadsereget bíznak meg azzal, hogy lehetetlennek tűnő küldetéseket hajtson végre ellenséges területen. Ebben a felső nézetű, valós idejű stratégiai játékban egy csapat különc parancsnokot irányítasz, akik minden pályán új, szokatlan képességekkel és trükkökkel lepnek meg — mintha mindannyian teljesen más játékból kerültek volna elő.
A küldetések messzemenően a létszámhátrányról, a kreativitásról és a lopakodásról szólnak. A játék minden alkalommal alapos megfigyelést, türelmet és precíz összehangolást követel: egyetlen rossz lépés az egész csapat bukásához vezethet. A lopakodás, jól időzített csalik, tereptárgyak kreatív felhasználása és szinkronműveletek minden szinten kulcsszerephez jutnak – miközben igencsak megfontolandó, kit altatsz el, kit végzel ki, és hogyan tünteted el a nyomokat.
A pályatervezés változatos, a háborús zónákat hómezők, dzsungelek vagy erődített sivatagi bázisok színesítik. A játékosnak minden alkalommal újra kell gondolni a stratégiát, hiszen az ellenséges járőrök dinamikusan reagálnak — elhangzó riasztások során az egész térség mozgósítható. A szereplők mind egyedi eszközökkel rendelkeznek, így időnként csak egy specifikus karakter tud előrelépést hozni a pályán, amivel a játék néha túlságosan is előre meghatározottnak tűnhet.
Technikai oldalról izgalmas grafikai és hangeffektek támogatják az élményt: dinamikus időjárás-változások, autentikus környezetek, változatos zenei és hangelemek teremtenek atmoszférát. Azonban a részletes animációk és a sokszor frusztráló hibák, valamint a karakterek furcsa, logikátlan viselkedése gyakran kiemelik, mennyire kíméletlen tud lenni egy-egy szituáció.
Nem hiányoznak a játékból az ellentmondások sem: sokszor érezheted úgy, mintha egy régi akciófilm paródiájában próbálnál szerencsét, ahol a tét minden mozdulatra nő, de a rendszer hibái vagy szokatlan dizájndöntései olykor hamis nehézséget adnak hozzá. Végül felmerülnek a kérdések: mennyire lehet szabadon választani a megoldásokat, illetve hogy egy ilyen kommandós kerülőutakon vezető stratégiai játék mennyire engedi meg valójában a kreativitást és a játékos önálló döntéseit?
