Korea játékiparának kevésbé ismert szereplője, a Comad, meglepően ellentmondásos múlttal rendelkezik. Az 1980-ban alapított cég először mechanikus szórakoztató gépek gyártásával foglalkozott, ám hamar belekeveredett licencproblémákba és iparjogvédelmi perekbe, többek között az SNK-tól másolt tartalmak miatt.
A későbbiekben a vállalat megpróbált eredeti videojátékokat készíteni, mint például a Push Man, de rövid idő múlva ismét mások sikeres ötleteit kezdte koppintani vagy továbbfejleszteni. Sok játékuk különböző változatban jelent meg a koreai és a külföldi piacokon, összekeverve eredeti ötleteket felnőtt témákkal és híres franchise-ok elemeivel.
Rendszeresen előfordult, hogy ismert karaktereket és grafikai elemeket emeltek át más cégektől – engedély nélkül –, például Daffy Duck, Marvin the Martian, vagy épp Baby Herman is feltűnt műveikben. Comad alkotásaik között találunk Qix- és Columns-klónokat felnőtt tartalommal, sőt sportjátékokat is, melyekben világbajnokságokra utaló motívumokat használtak fel az aktuális trendek kihasználására.
Több Comad-játékból is létezik különleges, csak egyes országokban kiadott változat, melyek gyakran tartalmaznak szokatlan funkciókat vagy kétes minőségű grafikát. Ugyanakkor gyakran találkozhatunk a minőségi zene és játékmenet hiányával, illetve ismétlődő, gyorsan unalmassá váló pályaszerkezetekkel.
Felmerül a kérdés: vajon meddig működhetett sikeresen egy olyan cég, amely alkotásaiban ennyi kölcsönzött, illetve vitatott elemet használt fel? Mennyiben formálták ezek a játékok a koreai és a nemzetközi arcade kultúrát?
