A hidegrázós hátborzongás járja át a Cold Fear játékvilágát, amelyet a francia Darkworks csapata fejlesztett, és az Ubisoft adott ki 2005-ben Xboxra. A játék egy tengerészgyalogos, Tom Hansen kalandjait követi, miután vészjelzést kap egy orosz bálnavadászhajóról, és a fedélzeten genetikailag módosított szörnyekkel, a CIA egy balsorsú csapatával és sötét kísérletekkel találja szemben magát.
Az atmoszférát a hánykolódó hajó és a folyamatos vihar teremti meg, amelyhez valósághű fizikát és kamerakezelést párosítottak — a játékos akár tucatnyi nézet közül is választhat, hogy a feszültség folyamatosan fennmaradjon. A környezet dinamikus mozgása, a hullámzó fedélzet és a változó kameraállások mind hozzájárulnak ahhoz, hogy soha se lehessen tudni, mi vár ránk a következő sarkon túl.
Különleges megoldások színesítik a játékmenetet: nincs térkép, az ellátmányok közvetlenül az ellenségektől szerezhetők meg, a mentési pontok pedig előre meghatározott, de nem mindig egyértelmű helyen jelennek meg, így a bizonytalanság állandó kísérőnk. A grafikát és a hanghatásokat is a korszak technológiai ugrása jellemezte, de a zenét inkább atmoszferikus háttérnek szánták, mint emlékezetes vezérmotívumnak.
Felmerül a kérdés: hogyan hat a horror élményére az új kamerakezelés és a dinamikus környezet, illetve mennyiben tekinthető a Cold Fear egyedülálló mérföldkőnek a túlélő horror műfajban, főként a nagynevű vetélytársak, mint a Resident Evil 4 árnyékában? A videó elemzi, mennyire tudott kitűnni vagy épp beleolvadni az akkori piac kínálatába a Cold Fear, és miért vált visszatekintve igazi kultjátékká.
