Két mesterséges intelligencia-rendszer, a Codeex 5.3 és az Anthropic Claude Opus 4.6 közel egy időben jelent meg, ám egészen eltérő jövőképet kínálnak az AI által támogatott munkavégzésről. Míg az OpenAI fejlesztése, a Codeex, arra hivatott, hogy komplex, hosszú távú feladatokat teljesen autonóm módon, kevés emberi beavatkozással, a korábbi modellek pontosságát és megbízhatóságát túlszárnyalva hajtson végre, addig az Anthropic Claude fókuszában a koordináció, az együttműködés és a meglévő munkafolyamatokba való zökkenőmentes beilleszkedés áll.
A két rendszer működési logikája markánsan eltér: a Codeex úgy működik, mint egy megbízható alkalmazott, akire rá lehet bízni a munkát, majd később átnézni az eredményt, míg Claude inkább egy koordinált, kommunikáló csapatként jelenik meg, ahol az ügynökök egymással és a felhasználóval is interakcióban állnak. Ez a különbség nemcsak a szoftverfejlesztésben, hanem tágabb értelemben, minden tudásalapú munkaformában is megmutatkozik.
Fordulópontot jelent a fejlettség is: a Codeex elsőként képes volt saját fejlesztésének támogatására, illetve olyan szintű kiberbiztonsági képességeket mutat, amelyek új szabályozási gondolkodást is igényelhetnek. Claude viszont abban jeleskedik, hogy szinte bármely szervezeti eszközbe integrálható, legyen szó kommunikációs platformokról, dokumentumkezelőkről vagy adatbázisokról.
A videó számos példával illusztrálja, mikor lehet előnyösebb az egyik vagy a másik megközelítés: önálló, magas pontosságot igénylő technikai projektek esetén a delegációra építő Codeex, összetett, több eszközt és osztályt átfogó folyamatokban pedig a Claude koordinációs modellje lehet célravezetőbb. Közben a szerző felveti azt is: vajon melyik megoldás fog jobban idomulni a folyamatosan fejlődő AI-képességekhez, illetve hogyan alakíthatják át ezek a munkaszervezést a jövőben?
