A Code Vein 2 első ránézésre jelentős előrelépést képvisel az elődjéhez képest, amit főleg a műfajon belüli fejlődő elvárások és a megerősödött konkurencia tesz szükségessé.
Az új epizód jelentősen bővíti a játék világát, áttér egy félig nyitott világú szerkezetre, és nagyobb hangsúlyt fektet a partner karakterekre, akiket bármikor lehet hívni vagy elbocsátani. Ez a mechanika nemcsak a harc menetét, hanem a játék egyensúlyát is átalakítja.
Különös figyelmet kapott a karakterkészítő rendszer, amely továbbfejlődött, valamint a testreszabhatóság és a harcrendszer átdolgozott elemei. A játék merít az Elden Ringből is, mind szerkezet, mind mechanika terén, ugyanakkor sajátos atmoszférát teremt a posztapokaliptikus, vámpíros-anime stílussal.
Bár a fejlesztők igyekeztek kijavítani az első rész hibáit, kevésbé lineáris pályákat, részletesebb történetmesélést és újfajta küldetésstruktúrát beépítve, a végeredmény mégsem mindenben teljesíti a műfajban megszokott magas színvonalat. Az újdonságok mellett megmaradnak olyan problémák, mint a hullámzó nehézség, a néha ötlettelen látványvilág vagy a túlzottan bonyolult expozíció.
Felmerül a kérdés, vajon képes-e a Code Vein 2 kitűnni a mára telített soulslike piacon, ahol a minőségi elvárások sosem voltak magasabbak. Érdemes elgondolkodni, milyen szerepe lehet egy ilyen játéknak a műfaj sokszínűsödésében, különösen egy olyan közegben, ahol az újdonságok és a rajongói igények folyamatosan változnak.
